Emlékezés a ,,málenkij robotra”

„Bús magyarok imádkoznak
Égi atyánk hozzád.
Fordítsd felénk magyarokra
Jóságos szent orcád.
Sírva kérünk, fohászkodunk,
Hozzád száll a lelkünk.
Ennyi tengersok fájdalmat
Meg nem érdemeltünk.”

A II. világháború végén a Szovjetunióba kényszermunkára, málenkij robotra elhurcoltak tiszteletére tartottak megemlékezést Serényfalván.

A római katolikus templomban 2013. január 19-én az esemény alkalmából ünnepi szentmisét mutattak be, melyen részt vettek a még élő elhurcoltak, a hozzátartozók, a helyi önkormányzat és intézményei, a római katolikus egyház, a község és a környező települések emlékező lakossága.

A misét 14 lelkipásztor celebrálta. Cseh István kanonok arra kérte az emlékező közösséget, hogy továbbra is tiszteljék hagyományaikat és tagjaikat. Azt mondta, szülőket, nagyszülőket, családtagokat siratnak, akik örökre idegenben maradtak. De akik hazatértek, azok maradandó sebeket szereztek. Úgy vélte, míg ma például a holokauszt mindennapos téma, a málenkij robotról keveset beszélnek. Ezért fontos feladat az emlékezés, hogy ma is tudják, mi történt akkoriban, hogy szebb és igazságosabb legyen a jelen, és hogy ne fordulhasson elő ismét a málenkij robothoz hasonló eset.

A szentmise után a résztvevők közösen elsétáltak a Millenniumi Emlékműhöz, ahol a kegyelet virágait helyezték el az áldozatok tiszteletére.

A „málenkij” szó oroszul kis munkát jelent, de hogy valójában mennyire volt kicsi, azok tudják akik megélték. A valóságban embertelen körülmények között szinte az éhhalál és fagyhalál szélén kellett dolgozniuk. Hosszú évek elteltével csak kevesen tudtak hazatérni, testileg és lelkileg betegen, de nekik – a saját és családjuk érdekében – minden átélt szenvedésükről hallgatniuk kellett, holott a II. világháború egyik legnagyobb magyar tragédiája volt.